A világ teremtése (Edda)

"A régi időkben semmi sem volt, nem volt sem homok, sem tenger, sem sós habok.
Nem volt lenn föld, nem volt fenn ég, nem zöldült fű, ásított a semmi."
Így írja le a világ keletkezése előtti időt az Edda című mitológia és hősepika gyűjtemény. A határtalan semmiben, csak a titokzatos világszellem élt. Megteremtette északon a jég, délen a tűz országát. A jég honában jeges folyamok eredtek, a tűz országában forró szelek fújtak. Ahol a kettő találkozott, ott megolvadt a jég, és a megolvadt jégből két élőlény is keletkezett: egy Ymir nevű óriás és egy hatalmas tehén, ennek a tején élt az óriás -lévén hogy ekkor még semmilyen más táplálékhoz nem juthatott. A tehénnek még ilyen falat se került, kénytelen volt a környéken emelkedő sós sziklákat nyalogatva tartani fenn magát. Addig-addig tette ezt, amíg azok emberi, sőt isteni alakot öltöttek, és ezután persze meg is elevenedtek. Az így megtestesült Bur isten alkotója tehát tulajdonképpen a tehén volt. Hogy, hogy nem, Ymir óriásnak a leánya, Burnak fia született. Az óriásfi és az istenlány természetesen összeházasodtak, gyermekeik születtek. Mégsem volt hosszú a béke az istenek és az óriások között, hamarosan összevesztek és hadra keltek egymás ellen. Az istenek megölték, a mélységbe lökték Ymirt, majd hatalmas testéből megteremtették az egész világot. A húsából lett a föld, a véréből a tenger, a fogaiból a sziklák, a koponyájából a kerek égbolt. A hajszálai pedig bokrokká és égbe nyúló fákká váltak.
E fákból alkották meg az istenek a már kész világot benépesítő embereket. Mégpedig úgy, hogy a kőrisfából férfi - Aszkr -, az égerfából asszony - Embla - lett- Ezután a Földön már nem az istenek, hanem az emberek szaporodtak.