A világ teremtése (óperzsa)

Áhura-Mazda - a tűz, a fény, a jóság istene, akinek az ég a ruhája, a Nap a szeme és a mennydörgések hona a lakhelye - hogy ellenlábasát, Ahra-Majniut a sötétség, a gonoszság és a rosszaság istenét megelőzze, hozzákezdett a mindenség teremtéséhez, és egy láthatatlan, szellemi világot alkotott. A gonosz isten, amikor erről értesült, nyomban előbújt lakhelyéről, de Áhura-Mazda elkábította, majd visszaűzte otthonába. Ezután a főisten, így megszabadulva az okvetetlenkedőtől, hozzálátott a kettőjük hajléka közötti űr kitöltéséhez. Ennek során létrehozta az anyagi világot, amely a fényesség honát és a sötétség birodalmát köti össze. Így meséli a világ teremtését az óperzsa mítosz. Eszerint a teremtés egy hétnél jóval többet: pontosan 365 napot vett igénybe. Ebből az ég megteremtésére 45 napot fordított Áhura-Mazda, a vízekére hatvanat, a föld létrehozására hetvenöt napot szánt, a fák harminc, a barmok nyolcvan nap alatt alakultak ki. Az utóbbiak kialakításához képest az emberé, úgy látszik könnyű dolog volt, hiszen ezzel már 75 nap alatt elkészült. Éppen időben, mert közben örök ellensége, Ahra-Majniu magához tért, és népének az összes gonosz démonnak az élére állva ismét előjött, hogy most már ő fejezze be a teremtés munkáját. Megölte az ősbikát, teteméből megalkotta a még nem létező növényeket és állatokat, majd meggyilkolta a már korábban megteremtett első emberpárt is. Áhura-Mazda azonban nem nyugodott bele, hogy a még éppen csak életre keltett emberiség kipusztuljon, ezért a halott ősapának gyermekei születtek, akiknek jólétéről, békéjéről maga a főisten gondoskodott.
A rosszaság istene azonban megirigyelte e paradicsomi állapotot, és - másképp nem tudva célt érni - hozzákezdett az emberek megrontásához. Az egyik férfi fogékonynak bizonyult a gonosz csábítására, szakított az emberek eredendő tulajdonságaival: a jósággal meg a jámborsággal. Ezért Áhura-Mazda kénytelen volt őt társaival együtt megfosztani a dicsőségtől, és nyomorúságba taszítani. Jelenleg tehát a jó és a rossz hatalmas harcában a gonosz vezet - állítja az óperzsa mitológia - de nem kétséges a végeredmény: a küzdelem a jó diadalával fejeződik be, és ekkor megkezdődik a boldog örökkévalóság korszaka, amelyet már nem zavarhatnak meg a sötétség istenének gonosz cselszövési.