Vishnu isten, aki akkor egyedüli isten és egyben egyedüli lény volt a még nem is létező világban, magányosan lebegett a mindenséget elárasztó végtelen, parttalan víz tetején, miközben szelíden himbálták a hullámok. Néhány évezred vagy évmilliomod múltán azonban megelégelte, az egyedül létet és egy pompás lótuszvirágot növesztett a köldökéből. Ebben a lótuszvirágban megjelent Brahma, az első alkotó isten aki hamarosan hozzálátott a világ megteremtéséhez.
Ugye szép történet? A hinduk képzelik el ilyen költői módon a teremtést. Az emberi elme - tudományos gondolkodás híján - nem fogja fel a végtelent. Azt pedig különösen nehéz megérteni, hogy a minket körülvevő hatalmas, tarka-barka világegyetem végtelen idők óta létezik. Hiszen e tényt csak a modern természettudomány volt képes feltárni.
De ha a valóságot nem ismerhették a régiek, valamilyen magyarázatot ki kellett találniuk tudásvágyuk kielégítésére. Az így keletkezett mítoszok általában cseppet sem szűkölködnek fantáziadús elemekben, és olyan költőiek, amilyen csak a népmese lehet. Érdemes közülük megismerni, mert ha az időben is végtelen világ keletkezéséről természetszerűleg nem is tudunk meg belőlük semmit, egy-egy nép történetéről, gondolatvilágáról annál többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése