Ahogy fejlődött az ókori Egyiptom társadalma, úgy gyártott a papság új meg új meséket a világ teremtéséről. Az első változat szerint az őskáosz mindig létezett. Ebből származik minden élet, éppúgy, mint ahogyan az egyiptomi birodalom minden lakójának az élete a Nílustól függött. E káoszból magától bújt elő a Föld, majd - csillagokkal, a Nappal és a Holddal díszített tehén formájában - az égbolt. Az első két élőlény, a kígyó és a béka szintén eme ősiszapból keletkezett.
A fáraók korában megváltozott a hit: a papok a valóságos társadalom mintájára átszabták a képzelt világot: ekkortól úgy tartották, hogy minden és mindenki fölött uralkodó főisten teremtette a világot és az embereket. A feladat maradt az isteneknek az idő folyamán változtak. A birodalom fennállása során ugyanis többször változott az egyes települések jelentősége. És mivel mindegyiknek meg volt a maga istensége, az csak természetes, hogy mindig a pillanatnyi főváros saját védnökét tisztelték az egész világ teremtéséért. Ami persze magának a városnak is sok tisztességet hozott.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
tök jó
VálaszTörlés